Mindig is kutyás voltam. Két fajta szerelmese, az egyik a magyar a vizsla, a másik pedig a német dog. 2013-ban kerültem először kapcsolatba a Futrinka Egyesülettel, amikor is megláttam a gazdikereső kutyák között Sillát, a vizsla-német dog keveréket, aki azóta is uralja az életem. Egy év után úgy döntöttünk, hogy szeretnénk a kétkutyás családok táborát erősíteni, ezért kilátogattunk az Egyesület akkor még tárnoki kennelsorára örökbefogadási szándékkal. Akkor még nem is sejtettem, hogy amellett, hogy hazahozhattam egy igazán tökéletes kutyát Silla mellé, még az állatmentés, állatvédelem is ilyen szinten „beszippant” majd. Az első időszakban a fuvarokban segédkeztem. Bajba jutott illetve gazdisodó német dogok fuvarját vállaltam. Jelenleg a mindennapos e-mail-es kapcsolattartásban, fuvarokban, Facebook oldalunk kezelésében, utógondozásban, valamint a gondozásunkba kerülő kutyák szocializációjában segítek. Megpróbáltam ideiglenes befogadóként is segíteni. Alkalmatlanságomra a bizonyíték, hogy az ideiglenesen befogadott „kislány” már nem került új családhoz, hanem nálunk talált szerető otthonra. Így lett a „futrinkázás” a mindennapjaim része, amiért nagyon hálás vagyok.

Sok energiát és időt emészt fel, mert ezt csak igazán szívvel-lélekkel lehet csinálni. De mindenért kárpótol az, amikor korábbi védenceinkről érkeznek a kanapés…gazdis…boldog fotók.