A tacskó eleven, közismerten értelmes, találékony és okos kutya. Nem a legengedelmesebb fajta, az akaratossága néha már komikus. A tacskó csupa ellentét. A terepen igen bátor, szívós és kitartó, odahaza azonban szereti a megszokott kényelmet, nagyon vágyik a figyelemre, és szemmel láthatóan kétségbe esik, ha szigorúan beszélnek vele. Ragaszkodik a gazdájához, és nem szereti, ha magára hagyják, bár hajlamos arra, hogy vadászösztöne hatására magányos felfedezőurakra induljon. A tacskó többnyire energikus és mozgékony, de nem szilaj. Csak akkor ugat, ha ismeretlen zajokat hall, s ha igazán bátor, meg is kísérli megállítani a betolakodót. Kiváló a szimata. Viselkedésére a rendíthetetlen eltökéltség jellemző: ha egyszer elhatároz valamit, rendkívül ügyesen tudja manipulálni a gazdáját a cél elérése érdekében.

A tacskó számára mindig a családja az első, s az idegenekre nem sok időt veszteget. Ez az idegenekkel szembeni tartózkodó viselkedésében is megmutatkozik. Ha hozzászoktatták a gyerekekhez, általában jól kijön velük, de azt nem tűri, hogy játékszerként bánjanak vele. Mivel hiába várnánk, hogy az egészen kicsi gyerekek ezt figyelembe vegyék, a tacskó inkább az olyan családok számára alkalmas, ahol a gyerekek már valamivel idősebbek. A többi kutyával rendszerint békésen megfér, de ha kell, nem riad vissza a harctól sem. Erős vadászösztöne miatt nem célszerű más kis termetű háziállatokkal, például nyulakkal együtt tartani. A macskákkal viszont együtt tud élni, feltéve, hogy kölyökkorától kezdve hozzászokott a jelenlétükhöz.

A rövid szőrű tacskó szőrzete nem különösebben igényes a gondozás szempontjából. Elég időről időre átdörzsölni egy gumikefével, vagy egy gumis kopókesztyűvel, ami jól eltávolítja az elhalt és kilazult szőrszálakat. A szálkás szőrű tacskó szőrzetét évente átlagosan kétszer kell trimmelni – a gyakoriság a szőrzet állapotától is függ. A fej szőrzetének minél rövidebbnek kell lennie. A szőrzetet vágni kizárólag a lábujjak között szabad. A szőrzet kiszedése mellett időnként át kell kefélni az állatot egy erős sörtéjű kefével. A hosszú szőrű tacskót elég időnként átkefélni, főként, a gubancolódásra hajlamos területeken. A hosszú szőrű és a szálkás szőrű változatoknál időnként időnként le kell nyírni a talppárnák közötti szőrt is, mivel abban megakadhatnak a tüskék és az apróbb kövek. Minden tacskónál rendszeresen kell ellenőrizni a hallójáratot, és szükség esetén meg is kell tisztítani egy megfelelő oldattal. A karmait röviden kell tartani. A tacskó általában szeret enni, és könyörgő tekintetével sokszor sikerül a kelleténél több ételt kicsalnia gazdájától. Nem szabad engedni neki, mert az elhízott tacskó nem egészséges. A súlyfelesleg túlzottan megterheli az állat hosszú hátát. Az állat testaránya miatt a leggyakoribb a gerinccsigolyák közt levő porckorongok sérülése és emiatt a test hátsó részének bénulása, a „tacskóbénulás”.

A tacskó meglehetősen független gondolkozású, akaratos kutya, amelynek vérmérséklete miatt következetes nevelésre van szüksége. Kellő türelemmel és megértéssel sok mindenre meg lehet tanítani, de soha nem fogja szolgai módon követni gazdája parancsát. Ha úgy érzi, hogy igazságtalanul büntették meg, az nagyon felzaklathatja, és ilyenkor hosszabb ideig is duzzoghat. Nem árt már kicsi korában elvinni egy színvonalas kölyöknevelő tanfolyamra, majd utána is néhány szinten tartó foglalkozásra. Sokat segít a tacskó jellemének fejlődésében, ha kölyökként minél többféle emberrel, állattal és helyzettel ismertetik meg.

Noha ez a kutya szívesen kíséri el gazdáját hosszabb sétákra is, általában jól alkalmazkodik a körülményekhez. Ajánlatos gondoskodni arról, hogy sokat mozogjon, mivel ez segít kondíciója megőrzésében. Ha a gazdája engedi, hogy a tacskó póráz nélkül szaladgáljon a szabadban, a kutyából előtörhet a vadászösztön, s megeshet, hogy hirtelen elrohan valamerre. Ugyanezen okból a kutya nem mindig tartja tiszteletben a kert határait sem, így mindenképpen fontos a megbízható kerítés. Általában erős és egészséges kutya, amely hosszú ideig élhet, de hosszú háta miatt lehetőleg kerülnie kell a lépcsőn való járást és a túltáplálást is.